Ugyan a pályán nem igazán megy mostanában (az elmúlt nyolc hónapban) a Liverpoolnak, egy dologra nem panaszkodhatunk: Ian Ayre és csapata valami elképesztő mennyisésű - és nagyon is sikeres - munkát végez a klub bevételeinek növelése érdekében.

Ayre-ék legújabb zseniális húzása egy hatrészes dokumentumfilm, amelyet a FOX Soccer fog forgatni, és ami a klub idei utolsó meccseitől egészen a 2012/2013-as idény első találkozóiig fogja nyomon követni a csapat minden lépését, mindeközben ügyelve arra, hogy a klub gazdag történelmét, szellemiségét, valamint különleges voltát is bemutassák. Az Our Liverpool: Never Walk Alone-t 2012 őszén mutatják be.

Pénz. Jönni. Ide.

Idén hivatalosan is mi lettünk a majdnem-helyzetek csapata, a bírói ítéletek sem kedveztek túlzottan, tizenegyest meg aztán végképp nem tudtunk értékesíteni. És mintha ez a három tényező nem lenne elég, itt van nekünk ez is. A Liverpool ugyanis ebben az idényben nemcsak helyzet-nem-kihasználásban, de kapufák terén is remekelt: többször találta el a kapufát, mint 2000 óta (azóta mérik ugyanis) bárki, egészen pontosan 30-szor. Nagyszerű rekord, de mi elcserélnénk néhány PL-pontra. Pech.

Mivel a hétvégén a Roypapa vezette West Bromwich látogat hozzánk, gondoltam - a nosztalgia jegyében - visszaolvasom a blog másfél évvel ezelőtti posztjait és kommentjeit: sok emlékre igaz, hogy az idő múlásával megszépül - na az ő regnálása nem tartozik azok közé. Aztán kattintgatva a posztok és egyéb hírek között (amelyek általában mind ugyanarról szóltak: Hodgson takarodj!) újra megtaláltam ezt és rájöttem, Roy mégis csak hagyott itt valami nagyon fontosat, valamit, ami szánalmas teljesítménye ellenére örökké a klub történetének egyik ékköve lesz:

Ez a fénykép ugyanis minden kétséget kizáróan a Liverpool FC 120 éves történetének legviccesebb képe. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Vajon hány managerünkről készült hasonló felvétel? Hány managerünk örökítette meg magát ilyen kretén módon az utókornak? Egy se, na látjátok. Mondjuk túlzás lenne azt állítani, hogy ez fél évnyi földi poklot megért volna...

A Blackburn elleni utolsó perces Carroll-féle győztes gól után Damien Comolli lelép, családi okokra hivatkozva költözik vissza Franciaországba. Az Everton elleni FA-kupa elődöntővel záruló így rögtön a szezonunk legfontosabb hetévé lép elő, King Kenny pedig majd most mutathatja meg, mire megy az ezrek által elátkozott igazgató melléfogásai nélkül. Szintlépés.

Update

Kenny hangsúlyozta, hogy minden játékost ő választott, akiket az utóbbi másfél évben igazoltunk. Ez vagy igaz, vagy csak vállalja a felelősséget az ökörségekért. Mindenesetre, egy penge sportigazgató ránk fér.

Pepét egy bizonytalan szexuális beállítottságú, feltehetően afrikai, talán a vacsutu törzsfő akarja elkapni egy körre egy biztosítócég spanyol reklámjában. Alapvetően humorosnak készült az anyag, de egy civil szervezet levetette a műsorról azzal a szöveggel, hogy sztereotip és sértő módon ábrázolja a feketéket, így a cucc rasszista. Ez a mi szemszögünkből akár baromságnak is tűnhet - mivel mást lehet Magyarországon, mást Spanyolországban és mást az Egyesült Királyságban - de fehér embereket sajnos nem állíthattak a dzsungelbe, mert az általunk ismert világban a fehérek többnyire nem törzsi életmódot folytatnak és az nem lett volna vicces, így viszont akkor már az összes fekete magára veheti. Kényes kérdés, de szerintem ez inkább vicces, mint rasszista, és én különben az Ace Ventura 2-t is szeretem - az amúgy mi, ha ez rasszista?

A vasárnapi, nehezebben emészthető poszt után nekünk is jól esik egy ilyen darab: a Liverpool - Tottenham meccset félbeszakító macsek (akiről már mi is írtunk) megihlette az angol Vom Vorton nevű formációt is, akik az alábbi, találóan Cat on the Pitch-re keresztelt dallal emlékeztek meg a szőrgolyóról. A macska egyébként a "Shankly" névre hallgat, jelenleg pedig épp gazdát keresnek neki.

A parádés videót itt láttuk.

Egykori kedvencünk, Steve McManaman, aki ugyan megosztja a szurkolókat a bosmanos távozása miatt, de aki előtt a Vörös fonat szerkesztősége egy emberként borul le, ma ünnepli 40. születésnapját. Nézzünk gyorsan néhányat legemlékezetesebb góljai közül:

Isten éltessen, Macca, még legalább kétszer ennyi évet kívánunk neked!

A holnapi derbi sajnos elvonta a figyelmünket egy olyan sztoriról, ami mellett igazán kár lenne szó nélkül elmennünk: hihetetlen, de Stewart Downing begyűjtötte első liverpooli assistját - a kitünő beadással pedig élt is előbb az angol-, majd a magyar sajtó és kíméletlenül bevarrta azt a saját kapujába.

Bombaként robbant nemrég a hír, hogy a Liverpool töketlen tulajdonosai egy kamuvideó alapján figyeltek fel Stewart Downingra, Tom Werner, a klub vezérigazgatója pedig annyira begerjedt ettől a kis kukázástól, hogy rögtön leigazolta.

Mivel az Adidasnak a klub szponzorálása nem ért meg annyit, amennyit kértünk tőlük (állítólag nem vagyunk annyira jók), hagytuk őket, és az amerikai Warriorral kötöttünk klubrekordot jelentő megállapodást (hat év, 25 millió font). Csak még azt nem sikerült megfejtenünk, hogy liga- vagy uniós rögbicsapatnak néztek-e bennünket, ugyanis a cuccok kifejezetten szépek, de nem annyira szokványosak.

Katt ide, nagyra nő!

A letisztultság persze pozitívum, ahogyan az is, hogy rengeteg merchandise-termék fölött ismét a klub fog rendelkezni. Hogy az ázsiai piacok nem lesznek elárasztva Pool-mezzel? Ha azt a célt tartjuk a szemünk előtt, amelyet Fenwayék tűztek ki, akkor kit érdekel?

A Liverpool ma este bejelentette, nem él fellebbezési lehetőségével Suárez ügyében, ennek megfelelően Suárez már a ma esti keretből is kimarad, ahogy ki fogja hagyni az Oldham elleni FA-kupa, a Stoke, a Bolton, a Wolves, illetve a Tottenham elleni bajnoki, valamint a két Manchester City elleni Carling Cup mérkőzést.

A klub hivatalos indoklása szerint az FA nem kellőképp alátámasztott, szubjektív elemek alapján hozta meg döntését, a vizsgálat során pedig szisztematikusan a Suárez bűnösségéhez vezető elemeket fogadták csak el. Különösen érdekes, hogy a sértett maga, Patrice Evra is használt sértő kifejezéseket Suárezzel szemben, eredeti vádja, az elhangzott szóval kapcsolatban tévesnek bizonyult.

Sőt, abbéli eltökéltségükben, hogy döntésüket igazolják a publikum felé, megkárosították a Premier League egyik legjobb játékosának hírnevét. A közlemény kimért, angol stílusban arra is felhívja a figyelmet, mennyire aggasztó, hogy egy rivális akár egy vád alapján is ilyen súlyos büntetést harcolhat ki.

Suárez saját közleményében megköszönte a szurkolók támogatását:

"...még sosem volt ilyen világos számomra a You'll never walk alone üzenete..."

"Eltiltásomat egy olyan ember beletörődésével fogom elviselni, aki soha nem tett semmi rosszat, és aki sajnálja a történteket. Sajnálom a szurkolókat, a társakat, akiket nem segíthetek majd az elkövetkező egy hónapban. Nehéz időszak lesz ez számomra. Most csak azt kívánom, hogy újra ott lehessek az Anfielden, és tegyem, amit a legjobban szeretek: focizom."

Ez Luis Suarez büntetése, és habár még lehetőségünk van a fellebbezésre, az ítélet legfeljebb csökkentésre kerülhet. Az FA úgy látszik példát akart statuálni, ami a számokat elnézve sikerült is nekik - a büntetéshez azonban nyugodtan hozzávehetjük a Liverpool elkövetkező nyolc meccsének eredményét, és a Ligakupából történő esetleges kiesésünket is. Gerrard, Lucas és most ez...

Keressük a civilizált véleménynyilvánítás eszközeit, amivel az ítéletet és az FA-t jellemezni tudnánk, de csak egy Hrabal-idézet jut eszünkbe: "Maradtatok volna otthon a seggeteken..."

UPDATE: A Liverpool hivatalos közleményében hihetetlennek nevezte a büntetést, továbbá rámutat arra, hogy egyedül Patrice Evra szava döntött az ügyben, holott a pályán levő játékosok egyike sem (beleértve a United játékosait és a bírókat) hallott semmi rasszista kijelentést. A Liverpool véleménye szerint úgy tűnik, az FA már novemberben elhatározta, hogy megbünteti Suárezt (meghallgatása előtt), annak ellenére, hogy mind Evra, mind az FA elismerte, az uruguayi alapvetően nem rasszista.

Mivel már tényleg nyakunkon a januári átigazolási időszak (hál Istennek!...), összeszedtük a Liverpoollal kapcsolatos legfontosabb pletykákat: spanyol csatártól, belga fenegyereken át, brazil csodáig minden van itt, egyszóval megnyugvással tapasztalhatjuk, hogy nem változott semmi. De veszünk-e egyáltalán valakit? Kell-e vennünk egyáltalán valakit? Miért nem jó januárban vásárolni?

A rasszistázós botrány után jön az újabb, Luis ugyanis a meccs után az őt csalózással cukkoló Fulham-szurkolóknak activityzte el a véleményét:

Sajnos hivatalos: Lucas szezonjának annyi, ami egész egyszerűen sokkoló. Még talán Agger, vagy Gerrard tavalyi sérülésének híre sem taglózott le minket ennyire, én személy szerint a tegnapelőtti győzelmet is becserélném Lucasra. Kesergéssel viszont még egy rést sem tömtek be: a Liverpool már vissza is hívta Jonjo Shelvey-t a Blackpooltól, hogy megerősítsék a kissé foghíjassá vált középpályát.

A rövid távú megoldás Spearing lehet, bár abban nagyjából mindenki egyetért, hogy Lucast nehéz lesz pótolni. De nem csak a középpálya, az egész 4-4-2-es felállás megkérdőjelezhető nélküle. Gerrard vajon mikor jöhet vissza? Shelvey, Adam, Spearing és Henderson elég lesz? Veszünk-e valakit télen? És miért, miért, miért, miért történik velünk ilyen? Mit velünk... Lucas-szal, aki élete formáját futotta...

A szokásosnál is izgalmasabbra sikerült BL-forduló és a hétvégi bajnokik szorításában szinte észrevétlen maradt egy szakajtónyi Liverpoolt érintő hír. Hajtás után az elmúlt hét legfontosabb eseményeit olvashatjátok Coatestől a török tehetségkutatón át Brad Pittig. Mint a józsefvárosi, itt aztán minden van.

A Downing-probléma nem hagyott, sőt, nem hagy nyugodni, ezért amikor Facebookos csoportunkban többen megerősítettétek az információt, miszerint Downing igenis jól játszott a svédek ellen, utánanéztem a mérkőzésnek. A fokozott uborkaszezonnak köszönhetően kicsit utánajártunk az Anglia - Svédország - Downing hármasnak.

Bizonyára többeteknek feltűnt már, hogy míg a Terry-Ferdinand ki-fekekte-ki-nem csatában viszonylag hamar reagált az FA, a Suarez-Evra ügy már lassan egy hónapja húzódik. Mit lehet ennyit tökölni pár vallomás és néhány videófelvétel felett? A Guardian feltette a nagy kérdést: mi van, ha senki sem hazudik?

Ha szombat, akkor bajnoki forduló! – keltem nagy lendülettel, majd gyorsan eljutott az agyamig, hogy legfeljebb egy Anglia - Spanyolországra futja a mai kínálatból. Az EB-selejtezőknek már majdnem vége, így a megszokottnál is unalmasabb lenne ez a két hét, ha nem lenne egy Suarezünk, vagy ha lenne agya az FA-nek. Összegereblyéztük a legfontosabb, Liverpoolt érintő híreket.

Nem szokásunk egy-egy hírnek külön posztot szentelni, de úgy látszik, a coming outok időszakát éljük: John W. Henry után Benitez is szokatlan nyíltsággal fordult a liverpooli The Empire-színházban megjelent tömeghez, akik az ő és felesége által rendezett jótékonysági est vendégei voltak: egy napon vissza szeretne térni a Liverpoolhoz, sőt, az “egy nap”-ot konkrétan Kenny visszavonulása után értené.

Ilyenek ezek a béna nemzetközi szünetek: rágjuk a körmünket, hogy lesérül-e valaki, de klubszinten igazából nem történik semmi (bár ha a magyar válogatott továbbra is így játszik, még ez sem fog zavarni). Hajtás után azért összeszedtünk pár rövidhírt, amik egyenként nem érnének posztot, de mi úgy éreztük, említésre méltóak. Comolli akciózik, Murinnyó álmodik, az angoljaink meg visszatérnének már.

Mivel a blog szerkesztősége (magamat is beleértve) pofátlan módon szabadságolta magát augusztus utolsó napjaira, most nem tudtuk úgy követni az átigazolási szezon utolsó napját, mint januárban, de nem is szólt akkorát ez a nap, mindössze kiszórtuk a ballasztot, visszahoztuk a legjobban focizó golfjátékost, illetve fél órával az ablak zárása előtt Meggyleves szólt, hogy mégis inkább pék szeretne lenne a Chelsea-ben szeretne játszani. Még nincs kész a csapat? Lehet, de tavaly ilyenkor nem is álmodhattunk hasonlóról.

Az Empire of the Kop tetten érte Wengert, amint épp egy klasszikus Hodgsonmasszázst igyekezett végrehajtani arcán. Nem sok fronton jelenthetjük ezt ki, de kedves Arséne, Roypapa ebben bizony bealáz téged - pedig ekkor még meg se kaptuk a harmadik gólt a Newcastle-től, mit nyomott volna akkor Mr. Középszer! Vagy lehet, hogy ez valami egyezményes jel az edzők közt? Nem tudjuk. Az viszont biztos - és ezt tapasztalatból mondhatjuk - a hírhedt mozdulat jót biztosan nem jelent...

Az eredeti és utánozhatatlan:

...és Wenger gyenge próbálkozása:

José Enrique Sánchezt már csak órák választják el attól, hogy a Liverpool játékosa lehessen, mi pedig örömködünk, ahogy csak tudunk. A 25 éves, Newcastle-védő érkezésével végre megoldódik a lassan két éve húzódó balbekk-mizéria, ami Fabio Aurelio folyamatos sérüléseivel kezdődött, majd folytatódott Insua kényszerű szerepeltetésével (akivel tapasztalatlanságán kívül nem volt semmi baj), végül tetőzött Paul Konchesky harmadosztályt idéző produkcióival.

A Newcastle színeiben 129-szer pályára lépő Enrique lassan szokott hozzá a Premier League tempójához, aztán "szerencséjére" nem neki kellett alkalmazkodnia: a csapat 2009-ben kiesett az élvonalból. A spanyol azonban a klubnál maradt, és a 2009/2010-es idényben 37-szer szerepelt a Championshipben, teljesítményével pedig bekerült a PFA Championship Team of the Year-jébe, valamint a Newcastle-szurkolók is az év játékosának kiáltották ki. A 2010/2011-es szezonban 36-szor lépett pályára a PL-ben.

Még egy érdekes adat: José Enriquét csak kilenc alkalommal verték meg egy-az-egyben.

Jót vettünk, jó áron, szóval minden okunk megvan az örömre!

Támogass minket szavazatoddal a Goldenblog 2011-es szavazásán! Hírblogok kategória/Vörös fonat

Luis Suárez megszerzése az évtized üzlete volt. Egy kis pihi, aztán jöhet ugyanez, mert nagyon szükségünk van egy ilyen játékosra.

Mivel piszkosul nem történik semmi sem a világban - illetve történik, de nem egész posztos méretekben - ezért inkább összegereblyéztük az elmúlt hét legfontosabb történéseit, hogy kicsit tisztább legyen a kép. Hajtás után hírek és pár gondolat a holnapi meccs elé, ami már egészen olyan, mintha egy PL-meccset látnánk.