A Molineux tavaly egy új éra kezdetét jelentette, ugyanis majdnem egy éve, a Wolverhampton Wanderers ellen szerezte meg Kenny első győzelmét. Nagyon csodálkoznánk, ha hasonló fordulópont helyszíne lenne ma is a stadion, ugyanakkor a Bolton elleni vérlázító 3-1 után van mit jóvátenni, még ha a komoly problémák továbbra is fennállnak.

A most következő poszttal gringow, a közös meccsnézések rendíthetetlen szervezője keresett meg, alapossága láttán pedig a megjelenés sem volt kérdés. Mivel nem áll tőle távol a marketing, gondolta körbejárja a témát: hogyan változott, és hol tart most a Liverpool-márka, miért jött jól az internet térnyerése, vagy hogy miért nehéz Ian Ayre-nek lenni.

Még mindig nehéz elhinni, hogy a Liverpool egy hét alatt kiejtette a Manchester Cityt és a Unitedet is Anglia két kupasorozatából. Szürreális az egész: három kulcsemberünk is hiányzik, a játékosok egy része mélyrepülésben van, nem tudunk gólt lőni és mégis, amikor elvi kérdést csinálunk egy mérkőzésből, a Liverpool megállíthatatlan, leállíthatatlan, kicsinálhatatlan.

A holnapi derbi sajnos elvonta a figyelmünket egy olyan sztoriról, ami mellett igazán kár lenne szó nélkül elmennünk: hihetetlen, de Stewart Downing begyűjtötte első liverpooli assistját - a kitünő beadással pedig élt is előbb az angol-, majd a magyar sajtó és kíméletlenül bevarrta azt a saját kapujába.

Bombaként robbant nemrég a hír, hogy a Liverpool töketlen tulajdonosai egy kamuvideó alapján figyeltek fel Stewart Downingra, Tom Werner, a klub vezérigazgatója pedig annyira begerjedt ettől a kis kukázástól, hogy rögtön leigazolta.

Szívből sajnálom, hogy egy vírusos megbetegedés folytán Martin Atkinson kimarad ebből a holnapi buliból, mert vele lett volna teljes a csapat. Persze nyugodjon meg mindenki, az egy négyzetméterre jutó emberek-akik-folyton-elkúrják-a-hangulatunkat száma így is alaposan túl fogja lépni az egészségügyi határértéket. Liverpool vs. ötven kilométerre tanyázó egysejtűek.

A Liverpoolt láttuk tegnap. Nem a Liverpoolt, hanem A Liverpoolt. A csapatot, nem tizenegy játékost néhány éneklő szurkolóval, nem régi meg új igazolásokat, lelkes, meg kevésbé lelkes arcokat, hanem azt, ami erejétől függetlenül bárkit és bármit darabokra szed, ha akar, azt amire igazán büszkék vagyunk. Hogy bejutottunk a Carling Cup döntőjébe? Ez szinte mellékes. Liverpool - Manchester City 2-2.

Balotelli, Kompany, Yaya Touré, és Kolo Touré versus Jay Spearing, Lucas és Suárez a ma esti “Pótold kulcsjátékosaidat okosan”-játék főszereplői, két vállalkozókedvű résztvevőnk pedig Roberto Mancini és Kenny Dalglish. A tréfát félretéve azonban halálos komolysággal kérjük a keretünktől: ne. Itt a célegyenesben már ne. Ne miattuk, hanem miattunk.

Szederbokor keresett meg minket azzal, hogy egy órányi BKV-zás után összeállt a fejében egy nagy Kuyt-poszt, amit megosztana a nagyérdeművel, íme:

A tavalyi év házi gólkirályának vajon az utolsó valamirevaló szezonja zárult le tavaly tavasszal? Vajon formába tud lendülni még valaha Kuyt? Hasznos tagja vajon a csapatnak? Kell ő ide? Vajon a cirka 12 milliós árából már csak veszíteni fog, ezért most kéne őt eladni? Kell nekünk egy kiöregedő, amolyan unsung hero?

...mert nagyon mást nem tehetünk. Már-már múltidéző jellege volt ennek a tegnapi mérkőzésnek, ahol gyakorlatilag az utolsó bedobásig minden szánnivalóan rossz volt: rossz egyéni teljesítmények, rossz taktika, rossz összjáték, pontatlanság, és hajmeresztő megoldások valami olyan sorozata, amivel még minket is meg tudott lepni a Liverpool (pedig láttunk már ezt-azt). Ami viszont pozitívum... ja nem, ilyen nem volt.

Kevés olyan csapat van, aki még nálunk is jobban szégyellheti magát a hazai eredményei miatt, de a Bolton speciel köztük van: brutális egy győzelem, egy döntetlen, tíz vereséges mérlegük láttán még mi is elismerően csettintünk. Ha Ngog épp nem lesz ihletett formában, nem kell félnünk tőlük - saját magunktól annál inkább.

315 - ezzel együtt ennyi bejegyzést írtunk már. De vajon elárul-e bármit ez a szám? Mond-e valamit a látogatottságunkról, a posztok minőségéről, vagy épp a kommentek milyenségéről? Nagyon hasonló kérdéseket tehetünk fel a focit körülvevő adatokkal és statisztikákkal szemben is. Az emberek négy csoportja különíthető el ezekkel kapcsolatban: az utálkozók, a szkeptikusok, azok, akik nem értik a lényegét, és azok, akik halálosan komolyan veszik. Én ez utóbbiba tartozom. A keddi poszt után pragmatikusabb hangot ütünk meg.

Mivel az Adidasnak a klub szponzorálása nem ért meg annyit, amennyit kértünk tőlük (állítólag nem vagyunk annyira jók), hagytuk őket, és az amerikai Warriorral kötöttünk klubrekordot jelentő megállapodást (hat év, 25 millió font). Csak még azt nem sikerült megfejtenünk, hogy liga- vagy uniós rögbicsapatnak néztek-e bennünket, ugyanis a cuccok kifejezetten szépek, de nem annyira szokványosak.

Katt ide, nagyra nő!

A letisztultság persze pozitívum, ahogyan az is, hogy rengeteg merchandise-termék fölött ismét a klub fog rendelkezni. Hogy az ázsiai piacok nem lesznek elárasztva Pool-mezzel? Ha azt a célt tartjuk a szemünk előtt, amelyet Fenwayék tűztek ki, akkor kit érdekel?

Már hosszú ideje kész volt ez a poszt, csupán a megfelelő alkalomra vártam vele, amit el is hozott a Stoke elleni, kissé lelombozó szombati döntetlen. Nehéz egy ilyen savanyú eredmény után azt mondani, hogy nyugalom, rendben van itt minden. A most következő bejegyzés nem arra keresi a választ, hogy miért rossz a helyzetkihasználásunk, sem arra, hogy kit kellene venni, vagy épp eladni. Sőt, nem is keres választ. Csak kijelenti: nyugalom, rendben van itt minden.

Az a helyzet, hogy váratlanul talán csak a meccs unalmassága ért minket, ezt leszámítva azonban pontosan az történt, mint mindig. A Stoke fegyelmezetten visszazárt, a Liverpool pedig fölénye ellenére képtelen volt akár egyszer is veszélyeztetni. Liverpool - Stoke 0-0.

Esélyekről beszélni idén a Premier League-ben olyan, mint kartográfusként dolgozni a harmincéves háború idején: naponta lehet revizionálni a tegnapi elképzeléseket. Nevető hatodikként viszont megvan az a jó tulajdonságunk, hogy ha épp nem ver meg senki senkit, nem mond senki semmit, és nem csúszik be senki senkinek, akkor a saját elvárásainkon kívül nincs rajtunk nyomás. Azonban sajnos ez is elég ahhoz, hogy a hazai pálya, mint egy, az esélyeket javító jelenség ne létezhessen a Liverpool számára.

Már régóta tervezem a posztot a játékunkról, a játékunk hiányosságairól, a játékunk osztályozásáról, de lassan már annyi módon és eszközzel támasztja alá a csapat az ide tervezett észrevételeket, hogy szinte kezd fölöslegessé válni ez a bejegyzés. Aki kritikus szemmel nézi a Liverpool meccseit, és el is gondolkodik azon, hogy mi lehet a probléma, előbb-utóbb vélhetően rájön arra, hogy elképesztően egydimenziós a játékunk, azt csináljuk, mint a kis- és középcsapatok, igaz, ezt sokkal jobban.

A mérkőzés előtt azt mondtuk volna, hogy egy 2-1-es City győzelem is jó nekünk, azonban a fegyelmezett védekezésünket elnézve, jelentősen alulbecsültük magunkat: a Liverpool élt az egyetlen elé tálalt ziccerrel, majd visszazárt, és nézte, hogyan vergődik 60 percet egy lépéskényszerben levő Manchester City.

Elődöntő - jó kimondani ezt a szót, olyan érzésünk van tőle, mintha újra ott lennénk a legjobbak közt - még akkor is, ha a sokak által lenézett Carling Cup legjobb négy csapata közt vagyunk csak. A ma esti Manchester City - Liverpool, pontosabban ez  a párharc- rólunk szól, arról, hogy vajon képes lesz-e ez a Liverpool megtenni azt, ami 2006 óta nem sikerült: trófeát nyerni.

A csapat másnapos, Suarez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van balbekkünk, Hendersonról nem derült ki semmi, kiszórjuk Poulsent, Aquilani harmadik olasz csapatát fogyasztja, Suarez bajban, meg megint bajban, Kelly végre gólt szerez, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő hazatér, az Everton-drukkerek pedig kritikán aluliak. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.

Az öt gól ellenére egyáltalán nem volt jó mérkőzés a tegnap esti, ugyanakkor több, már-már történelminek mondható pillanat szemtanúi lehettünk: Gerrard ismét megmutatta, hogy miért ő a kapitány, Carroll végre megeresztett egyet a balos bombáiból, és ami talán a legfontosabb: Downing gólt lőtt. Liverpool-Oldham 5-1.

A Liverpool az Oldham Unitedet fogadja az FA-kupa harmadik fordulójában és sajnos - bármennyire is igyekszünk reklámozni a találkozót - minden adott egy nem túl fényes 90 perchez: egy harmadosztályú ellenfél, egy tartalékosan felálló Liverpool, és egy nem túl szerencsés időpont.

Több dolog miatt is sajnálom, hogy Ol’ Dirty Bastard már nyolc éve halott: egyrészt azért, mert egyértelműen az ő számaira tettem tönkre a legtöbb asztalt gimis koromban, másrészt pedig azért, mert megírhatná a Nigga Please 2012-es verzióját, és a videoklipben főszerepet biztosíthatna Evrának. Szándékosan nem írtam eddig sehol se az afférról, se az eltiltásról, de most megteszem, és közben a Nigga Please-t hallgatom.

A Manchester City tegnap különösebb erőlködés nélkül szórt nekünk hármat, mi pedig vért hányva nullát nekik: a három pont elvesztésénél jobban aggaszthat minket, hogy egyáltalán nem látni, miért leszünk jobbak az egy hét múlva esedékes Ligakupa-mérkőzésen. Manchester City - Liverpool: 3 - 0.

A Liverpool ma este bejelentette, nem él fellebbezési lehetőségével Suárez ügyében, ennek megfelelően Suárez már a ma esti keretből is kimarad, ahogy ki fogja hagyni az Oldham elleni FA-kupa, a Stoke, a Bolton, a Wolves, illetve a Tottenham elleni bajnoki, valamint a két Manchester City elleni Carling Cup mérkőzést.

A klub hivatalos indoklása szerint az FA nem kellőképp alátámasztott, szubjektív elemek alapján hozta meg döntését, a vizsgálat során pedig szisztematikusan a Suárez bűnösségéhez vezető elemeket fogadták csak el. Különösen érdekes, hogy a sértett maga, Patrice Evra is használt sértő kifejezéseket Suárezzel szemben, eredeti vádja, az elhangzott szóval kapcsolatban tévesnek bizonyult.

Sőt, abbéli eltökéltségükben, hogy döntésüket igazolják a publikum felé, megkárosították a Premier League egyik legjobb játékosának hírnevét. A közlemény kimért, angol stílusban arra is felhívja a figyelmet, mennyire aggasztó, hogy egy rivális akár egy vád alapján is ilyen súlyos büntetést harcolhat ki.

Suárez saját közleményében megköszönte a szurkolók támogatását:

"...még sosem volt ilyen világos számomra a You'll never walk alone üzenete..."

"Eltiltásomat egy olyan ember beletörődésével fogom elviselni, aki soha nem tett semmi rosszat, és aki sajnálja a történteket. Sajnálom a szurkolókat, a társakat, akiket nem segíthetek majd az elkövetkező egy hónapban. Nehéz időszak lesz ez számomra. Most csak azt kívánom, hogy újra ott lehessek az Anfielden, és tegyem, amit a legjobban szeretek: focizom."

Brutális két hónap előtt áll a Liverpool: az elkövetkező tizenegy mérkőzésből háromszor találkozunk majd a Manchester Cityvel (A,A,H), de meccsünk lesz a Uniteddel (A), a Tottenhammel (H), az Evertonnal (H) és az Arsenallal (H) is. 2012-t nem is lehet máshogy kezdeni, mint hogy megpróbálunk nyerni/pontot szerezni ott, ahol az idény során még senkinek sem sikerült.